A Hungária Fürdő épületének felújítása már régóta a VII. kerület megoldandó feladatai közé tartozott. Műemlék épületként és a Dohány utca tradicionális elvárásai miatt nem volt mindegy, ki és hogyan újítja fel, valamint milyen tevékenységnek ad helyszínt az új épület. A történelemben közel 200 évet kell visszamennünk ahhoz, hogy az épület meséjét elkezdhessük. Budapest 3 legjelentősebb fürdője közül az egyik, a Hungária Fürdő már 1820-ban ismertté vált a Budapestiek körében. A telek valamikori tulajdonosa Gamperl András volt, aki kútásás közben fedezte fel, hogy telke ásványi sókban gazdag hideg vizet rejt, így 1827-ben megnyitotta a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1840-es évektől a pestiek már Hungária Fürdőként emlegetik az időközben újjáépített épületet, melyet néhány évvel korábban a pesti árvíz mosott el. 1897-től az épület a Ringer család tulajdona lett, akik modern fürdőkomplexummá alakították át.
1910-ben Ágoston Emil tervei alapján adják át az új többemeletes, bécsi szecessziós stílusban épült korszerű fürdőházat, mely több technikai újítást is felsorakoztatott, s ezzel igen divatossá vált a fővárosi fürdőző közönség számára. Az 1920-as évektől az épület az Ingatlanbank tulajdona lett, hamarosan megnyitották a Nyár utcai szárnyban a legendás Continental Szállót. Később a Klauzál utca felöli népfürdőt lebontották, helyére 1929-ben art deco stílusú hatemeletes bérházat építettek. A megmaradt szecessziós épületrészben mozgó filmszínházat nyitottak. 1970-ben bezárta kapuit a Continental Szálló, ezzel az épület hanyatlása elkezdődött. Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, ezzel együtt elkezdődött a felújítás körüli olykor zűrzavaros történet. Végül az épület megkapta azt, ami járt neki: tiszteletet, új fényt és új gazdát is. A magyar szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Hungária Fürdő Continental Hotel Budapest-nek és az ARAZ Étterem-nek otthont adó épület udvariasan illeszkedik a történelmi zsidónegyed utcaképébe. Az új tulajdonos, a ZeinaHotel Szolgáltató Kft. Hegedüs Péter és Vékony Péter - aki az első budapesti szállodát, a Só utcai Boutique Hotel Budapestet is tervezte – egy gyönyörű hotelt és egy különleges éttermet álmodott az épületbe.








